Az év legkiemelkedőbb tudományos vagy innovációs munkáját végző gyógyszerésze - KÜLÖNDÍJAS

Dr. Sebők Szilvia
főgyógyszerész,
Semmelweis Egyetem, Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet, Budapest

Dr. Sebők Szilvia pályázata

A pályázó szakmai bemutatkozása és motivációja

2006-ban szereztem okleveles gyógyszerészi diplomát a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán. Szakmai pályámat ezt követően intézeti gyógyszerészként a BM Központi Kórházban kezdtem, majd rövid időn belül az Erzsébet Királyné Gyógyszertárban folytattam beosztott gyógyszerészként. A közforgalmú gyógyszertári és kórházi környezetben szerzett tapasztalataim megalapozták betegközpontú szemléletemet, valamint azt a szakmai meggyőződésemet, hogy a gyógyszerészet a biztonságos és folyamatos betegellátás nélkülözhetetlen része.

2010-től 2020. július 31-ig a Semmelweis Egyetem Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetének Gyári Készítmények Osztályán osztályvezető gyógyszerészként dolgoztam. Ebben a pozícióban az Egyetem klinikáinak gyári gyógyszerkészítményekkel történő ellátását, a kapcsolódó közbeszerzési eljárások szakmai előkészítését, az ártárgyalásokat és a beszerzések koordinálását végeztem. Oktatási tevékenységem részeként a graduális gyógyszerészképzésben gyakorlati oktatást folytattam, valamint gyógyszertant oktattam a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán.

2020. augusztus 1-jétől a Semmelweis Egyetem Klinikai Központjának megbízott főgyógyszerésze vagyok. E vezetői pozícióban az Egyetem intézeti gyógyszertárhoz rendelt feladatainak szervezéséért és ellenőrzéséért felelek. Feladatköröm kiterjed a gyógyszerek beszerzésére és közbeszerzésére, a magisztrális gyógyszerkészítésre, a közvetlen lakossági ellátásra, a betegre szabott automatizált gyógyszerosztásra, a betegágy mellett végzett gyógyszerészi szolgálatra, valamint a citosztatikus keverékinfúzió-készítés szervezésére és ellenőrzésére. A feladatok ellátásához kötődően szakmai szervezetekkel, társintézményekkel, nagykereskedőkkel és gyógyszercégekkel is folyamatos kapcsolatot tartok.

Szakmai felkészültségemet célzott továbbképzésekkel és szakvizsgákkal bővítettem: 2010-ben minőségbiztosítási, 2013-ban kórházi/klinikai gyógyszerészeti, 2014-ben gyógyszerellátási, 2023-ban farmakovigilancia szakvizsgát szereztem a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán. 2023-ban a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában egészségügyi menedzser MSc végzettséget, 2026-ban pedig a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájában, a Gyógyszertudományok és Egészségügyi Technológiák Tagozat keretében PhD-fokozatot szereztem. Doktori munkám középpontjában a long COVID gyógyszeres kezelésének korszerű, több szempontú vizsgálata állt. PhD-értekezésemben a rendelkezésre álló terápiás evidenciákat, az off-label gyógyszerrendelési gyakorlat mintázatait és a klinikai kimeneteleket elemeztem.

Főgyógyszerészi feladataim mellett részt veszek a graduális és posztgraduális gyógyszerészképzésben: elméleti előadásokat és gyakorlati képzéseket tartok, vizsgáztatási feladatokat végzek, szakdolgozatokat és TDK munkát vezetek, szakképzésben tutori feladatokat vállalok, valamint szakvizsgáztatásban is közreműködöm. A Semmelweis Egyetemen belül a Gyógyszerterápiás, Antibiotikum és Infekciókontroll Bizottság titkára, a Gyógyszerésztudományi Kar Tanácsának, a Klinikai Központ Elnökségének és az Egyetem Szenátusának tagja vagyok. A Magyar Gyógyszerészi Kamara országos elnökségi tagjaként, A Magyar Kórházi Gyógyszerészetért Alapítvány kuratóriumi tagjaként a gyógyszerészet szakmai fejlődésének ügyét is képviselem.

Szakmai tevékenységem elismeréseként 2018-ban a Semmelweis Egyetem Kiváló Dolgozója kitüntetésben, 2021-ben Pro Universitate Díjban részesültem. Ugyanebben az évben Dávid Lajos Emlékérmet kaptam a kórházi-klinikai gyógyszerészet területén végzett munkámért, 2026-ban pedig Miniszteri Elismerő Oklevélben részesültem.

Több mint másfél évtizedes egyetemi intézeti gyógyszertári munkám során a betegellátás számos olyan területén szereztem közvetlen tapasztalatot, ahol a gyógyszerelési folyamat biztonsága a megfelelő hatóanyag kiválasztásán túl a gyógyszer tényleges hozzáférhetőségén, a gyógyszerforma megfelelőségén, az előállítás minőségén, az alkalmazás előkészítésén és a klinikai információáramláson is múlik. Főgyógyszerészként különös figyelmet fordítok arra, hogy a gyógyszerellátási döntésekben a klinikai szükséglet, a betegbiztonság, a minőségbiztosítás, a jogszabályi megfelelés és az intézményi erőforrások szempontjai összehangoltan érvényesüljenek.

Szakmai tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a kórházi gyógyszerészet egyik értéke akkor válik láthatóvá, amikor egy rutinszerűen rendelkezésre álló gyógyszer hozzáférése bizonytalanná válik, vagy amikor a forgalomban elérhető készítmény nem felel meg maradéktalanul egy speciális betegcsoport igényeinek. Ilyen helyzetekben meggyőződésem, hogy az intézeti gyógyszertár feladata nem korlátozódhat a beszerzési lehetőségek feltárására. A klinikai szakmákkal, gyógyszertechnológusokkal, analitikai és minőségbiztosítási szakemberekkel együttműködve képesnek kell lennünk arra is, hogy a rendelkezésre álló szakmai, technológiai és szervezeti kompetenciákat betegellátási megoldássá alakítsuk.

Vezetői szemléletem fontos eleme a csapatmunka és a szakmai felelősségi körök egyértelmű összekapcsolása. Úgy gondolom, hogy a komplex gyógyszerészeti fejlesztések eredményességét nem egyetlen szakember munkája, hanem a klinikai igény pontos meghatározása, a gyógyszertechnológiai tervezés, az aszeptikus előállítás, a minőségellenőrzés, a dokumentáció és a klinikai bevezetés összehangoltsága határozza meg. A fenobarbitál-nátrium injekció fejlesztésében ezt a szemléletet a kezdeményezéstől az országos hozzáférést támogató megoldásig következetesen érvényesítettük.

Szakmai motivációm középpontjában áll, hogy gyógyszerhiány vagy más ellátási zavar esetén a kórházi gyógyszertár ne kizárólag a hiány következményeit kezelje, hanem a klinikai szakmákkal együttműködve olyan minőségbiztosított és fenntartható megoldást alakítson ki, amely a betegellátás folytonosságát szolgálja. Ezt különösen fontosnak tartom a legsérülékenyebb betegcsoportoknál, így a koraszülötteknél és újszülötteknél, akiknél a kis testtömeg, az éretlen szervrendszerek, a kis adagolási térfogatok és a sürgős klinikai helyzetek fokozott gyógyszerelési kockázatot jelentenek.

Meggyőződésem, hogy a hasonló klinikai gyógyszerészeti fejlesztések akkor teremtenek valódi értéket, ha nem egyetlen szakma önálló válaszaként születnek meg. Egy betegellátási probléma megoldásához az érintett szakterületek közös gondolkodását tartom szükségesnek: minden résztvevőnek hozzá kell tennie saját tudását, tapasztalatát, elvárásait és felelősségét ahhoz, hogy a fejlesztés eredménye a beteg számára valóban biztonságos, alkalmazható és fenntartható legyen.

E szemlélet alapján úgy látom, hogy a klinikusok által megfogalmazott betegellátási szükséglet, a gyógyszerészeti és gyógyszertechnológiai tervezés, az aszeptikus előállítás, a minőségellenőrzés, a gyógyszerbiztonsági és minőségbiztosítási szempontok, valamint az ellátásszervezés nem elkülönülő munkafolyamatok, hanem ugyanannak a betegbiztonsági megoldásnak egymásra épülő elemei. A fenobarbitál-nátrium injekció fejlesztésében a Semmelweis Egyetem klinikai és gyógyszerész szakemberei mellett a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) szakmai egyeztetése és az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) országos intézményi kommunikációja is hozzájárult ahhoz, hogy a fejlesztés szabályozási, minőségbiztosítási és ellátásszervezési szempontból is megalapozott, országosan adaptálható megoldássá váljon.

Az együttműködés eredményét nem egyetlen szereplő önálló teljesítményeként értékelem. A különböző szakmai nézőpontok közvetlenül beépültek a készítmény összetételébe, koncentrációjába, előretöltött kiszerelésébe, előállítási és minőségbiztosítási rendszerébe, valamint alkalmazási, tárolási és intézmények közötti átadási folyamatába. Az NNGYK által megfelelőnek és indokoltnak tartott intézeti gyógyszertári megoldás, valamint az OKFŐ által országosan megosztott receptúra biztosította, hogy a helyi betegellátási igényre adott fejlesztési válasz a hazai neonatológiai ellátás számára is hozzáférhető szakmai mintává válhasson.

A fenobarbitál-nátrium injekció fejlesztésével egy kritikus gyógyszerhiányra kívántunk gyakorlati választ adni: a klinikai szükséglet felismerésétől a gyógyszertechnológiai fejlesztésen és minőségbiztosítási vizsgálatokon át a tényleges betegellátásig jutottunk el. Célunk nem egyszerűen egy hiányzó termék pótlása volt, hanem egy, a neonatológiai betegcsoport biztonsági igényeihez igazított, felhasználásra kész gyógyszerforma létrehozása és fenntartható intézeti alkalmazása.

A pályázó által folytatott jó gyakorlat bemutatása

2024 végétől megszűnt a koraszülöttek és újszülöttek epilepsziás görcseinek kezelésére korábban külföldről, egyedi import útján elérhető fenobarbitál-nátrium hatóanyagú parenterális készítmények beszerzési lehetősége. A helyzet az ország koraszülött- és újszülöttellátását nehéz helyzet elé állította. A fenobarbitál akut parenterális alkalmazása az újszülöttkori görcsök ellátásában alapvető terápiás lehetőség, ezért elérhetőségének bizonytalansága közvetlen betegellátási kockázatot jelentett.

A hiányhelyzet súlyát tovább növelte, hogy parenterálisan alkalmazandó, erős hatású gyógyszerkészítményről van szó. Előállítása és alkalmazása a koncentráció pontossága, a sterilitás, az endotoxintartalom, a stabilitás, valamint a segédanyagok megválasztása szempontjából is fokozott szakmai és minőségbiztosítási követelményeket támaszt. Koraszülöttek és újszülöttek esetében e követelmények különösen hangsúlyosak, hiszen a terápiás dózisok testsúlyalapúak, kis adagolási térfogatokkal járnak, és az akut ellátási helyzetekben a gyors, ugyanakkor standardizált gyógyszeralkalmazás meghatározó jelentőségű.

Felismertem a kialakuló gyógyszerhiány betegellátási kockázatát, megfogalmaztam az intézeti gyógyszertári fejlesztés szükségességét, majd a teljes fejlesztési és bevezetési folyamatot szakmailag koordináltam. A fejlesztés a Semmelweis Egyetem Klinikai Központ Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetében valósult meg, a Technológiai Részleg Infúziós Laboratóriuma, a Minőségellenőrző Laboratórium és a klinikai együttműködő partnerek összehangolt munkájával.

A fejlesztőmunka eredményeként néhány hónap alatt elkészült egy 25 mg/5 ml hatáserősségű, felhasználásra kész, előretöltött fecskendős fenobarbitál-nátrium injekció. A készítmény propilénglikol-, benzil-alkohol- és etanolmentes összetételű, ezáltal kifejezetten a koraszülött és újszülött betegcsoport sajátos gyógyszerbiztonsági igényeihez igazodik. A fejlesztett készítmény nem igényel helyszíni hígítást vagy feloldást, így a sürgős alkalmazás során csökkenti az előkészítési lépések számát.

Koordinációmmal valósult meg a klinikai szükséglet azonosítása és a fejlesztési koncepció kockázatértékelése; a receptúra, az aszeptikus előállítási technológia, a kiszerelés és a minőségi specifikációk kidolgozása; a stabilitásvizsgálatok, a minőségellenőrzés és a hatósági dokumentáció megszervezése; az NNGYK-val folytatott szakmai egyeztetés; az alkalmazási és tárolási tájékoztatás kidolgozása; továbbá a klinikai bevezetés és az országos hozzáférés szervezése. Az NNGYK Egyedi Gyógyszerhatósági Ügyek Főosztálya az NNGYK/21665-2/2025 ügyiratszámú állásfoglalásában betegellátási szempontból megfelelő és indokolt megoldásnak tartotta a fenobarbitál-nátrium oldatos injekció intézeti gyógyszertári fejlesztését és elkészítését. Az OKFŐ az NNGYK által elfogadott receptúrát valamennyi magyar kórházhoz eljuttatta, ezáltal a megoldás szakmai ismerete és a helyi intézeti adaptáció lehetősége országosan is hozzáférhetővé vált.

A más intézmények ellátásához szükséges szabályozási és gyógyszerbiztonsági feltételek tisztázása a fejlesztés és a bevezetés fontos része volt. Az intézeti gyógyszertárak közötti gyógyszerátadásra vonatkozó OGYI-P-62-1998/2012-es „Gyógyszerkészítmények Intézeti gyógyszertárak közötti átadása és átvétele” módszertani levél szakmai keretei lehetővé teszik magisztrális készítmények, továbbá gyógyszerhiány esetén intézmények közötti kisegítés céljából átadott gyógyszerek átadását, megfelelő minőségbiztosítási, dokumentációs és nyomonkövethetőségi feltételek mellett. Azonban a módszertani levél kiemeli, hogy kábítószerek átadása nem lehetséges.

A fenobarbitál ugyan az ellenőrzött anyagokról szóló 78/2022. (XII. 28.) BM rendelet 2. melléklet P4 jegyzékén szereplő pszichotróp anyag, de nem szerepel az 1. melléklet Kábítószerek jegyzékében, így a Módszertani levél jelen formájában nem támasztott akadályt az átadással kapcsolatban. A vonatkozó szakhatósági tájékoztatás alapján a fenobarbitál- tartalmú intézeti készítmény intézmények közötti átadása a megfelelő nyilvántartásvezetési előírások betartásával megvalósítható.

A szabályozási kérdések tisztázása teremtette meg annak lehetőségét, hogy a Semmelweis Egyetemen előállított készítmény más fekvőbeteg-ellátó intézmények betegellátásához is hozzájáruljon, illetve, hogy az NNGYK által elfogadott receptúra alapján megfelelő személyi, tárgyi és minőségbiztosítási feltételekkel rendelkező intézmények saját ellátási szükségletükre is elkészíthessék a készítményt.

Az első laborálás 2025. március 18-án történt. 2025. március 18. és 2026. augusztus 31. között összesen 4184 db, egyenként 25 mg/5 ml hatáserősségű, felhasználásra kész, előretöltött fecskendős fenobarbitál-nátrium injekció készült. Ebből 2778 db a Semmelweis Egyetem betegellátásában hasznosult, 1406 db pedig más hazai fekvőbeteg-ellátó intézményekben került felhasználásra. A Semmelweis Egyetemen előállított készítmények külső intézmények számára történő biztosítása mellett az országosan megosztott receptúra lehetőséget teremtett arra is, hogy megfelelő intézeti gyógyszertári és minőségbiztosítási háttérrel rendelkező kórházak saját betegellátási igényükre elkészíthessék a készítményt.

A fejlesztés legfőbb korlátját a piaci referenciakészítményekhez képest rövidebb felhasználhatósági idő jelentette: a kezdeti stabilitási eredmények alapján a készítmény 2–8 °C- on 14 napig volt felhasználható. A stabilitási program bővítésével az igazolt felhasználhatósági idő először 17, majd 30 napra emelkedett. A 30 napos lejárat megállapítása három gyártási sarzson végzett, a megjelenésre, pH-ra, hatóanyagtartalomra, fő bomlástermékre, sterilitásra és endotoxintartalomra kiterjedő vizsgálati eredményeken, valamint biztonsági ráhagyáson alapult. A hűtve tárolt készítmények a 30 napos időtartam alatt megfeleltek az előre meghatározott minőségi követelményeknek; szobahőmérsékleten pedig 24 órás stabilitás igazolódott. A folyamatos ellátást a klinikai igényekhez igazított, ütemezett gyártás, hűtött tárolás, készletfigyelés és szervezett intézményközi elosztás biztosítja.

A jó gyakorlat újszerűsége, társadalmi és szakmai jelentősége

A projekt újszerűsége abban áll, hogy egy országos jelentőségű gyógyszerhiányt nem kizárólag beszerzési problémaként kezelt, hanem a kiemelt betegbiztonsági kockázatot jelentő helyzetre komplex gyógyszerészeti fejlesztéssel válaszolt. A létrehozott készítmény a hatóanyag elérhetőségét, az alkalmazás biztonságát, a minőségbiztosítási követelményeket és az intézeti ellátás fenntarthatóságát egyaránt figyelembe veszi.

A fejlesztés szemlélete összhangban áll az European Association of Hospital Pharmacists (EAHP) gyógyszerhiányok kezelésére vonatkozó állásfoglalásaival. Az EAHP hangsúlyozza, hogy gyógyszerhiány esetén biztosítani kell a kórházi gyógyszerészek megfelelő szerepét az intézeti gyógyszerkészítésben, és fel kell számolni azokat a jogi vagy szervezeti akadályokat, amelyek gátolják a minőségbiztosított magisztrális készítés lehetőségét. Az EAHP szerint a megfelelő készítési kapacitás, képzés, minőségbiztosítás, kockázatértékelés és nyomonkövethetőség nem csupán technológiai háttér, hanem a betegellátás folytonosságának feltétele, különösen a nélkülözhetetlen gyógyszerek hiányának időszakában.

A fenobarbitál-nátrium injekció fejlesztése ennek az elvnek a hazai megvalósulását példázza: a betegellátási szükséglet felismerésére intézeti gyógyszertári, aszeptikus és minőségbiztosított előállítási kapacitás épült, amely hatósági szakmai egyeztetéssel, dokumentált minőségellenőrzéssel, hűtött tárolással és szervezett intézményközi hozzáféréssel egészítette ki a gyógyszerhiány kezelését. A kezdeményezés így nem egyszerű helyettesítő beszerzési megoldást, hanem a betegbiztonságot és az ellátásbiztonságot egyaránt szolgáló, adaptálható gyógyszerészeti modellt képvisel.

A koraszülöttek és újszülöttek gyógyszerelésében a készítmény gyógyszertechnológiai jellemzői — különösen parenterális, erős hatású gyógyszer esetében — a terápiás biztonság szerves részét képezik. Nemzetközi gyermekgyógyászati és szabályozási ajánlások is kiemelik, hogy a célkorhoz igazított gyógyszerforma kialakításakor a koncentráció, a kis adagolási térfogatok, az előkészítési igény, a segédanyag-expozíció és az alkalmazási út együttes mérlegelése szükséges. Az éretlen metabolikus és kiválasztó funkciók miatt a koraszülött- és újszülött-populációban különös jelentősége van annak, hogy a készítmény összetétele és alkalmazási módja a lehető legkisebb, klinikailag indokolható többletterhelést jelentse.

A fejlesztett, 25 mg/5 ml-es előretöltött fecskendős forma felhasználásra kész, ezért nem igényel helyszíni hígítást. Ez a sürgős neonatológiai ellátásban különösen értékes, mert kevesebb előkészítési műveletet, koncentrációszámítást és manipulációt tesz szükségessé. A standardizált gyógyszerforma mérsékli az előkészítéssel és adagolással összefüggő hibalehetőségeket, miközben a gyógyszer beadásáig vezető folyamat gyorsabbá és átláthatóbbá válik.

A készítmény segédanyagmentes összetétele szintén fontos innovációs érték. A propilénglikol, benzil-alkohol és etanol mellőzése tudatos gyógyszertechnológiai döntés volt, amely a koraszülöttek és újszülöttek sajátos élettani érzékenységét vette figyelembe. E betegcsoport esetében az éretlen metabolikus és kiválasztó funkciók, valamint a kis testsúly miatt minden, a gyógyszerformában jelen lévő komponens klinikai jelentőséggel bírhat.

A 25 mg-os, egyszeri felhasználásra szánt, előretöltött fecskendős készítményegység a koraszülöttek és újszülöttek testsúlyalapú fenobarbitál-dózisainak rugalmasabb összeállítását teszi lehetővé. A kisebb egységmennyiség egyes adagolási helyzetekben mérsékelheti az egyszer használatos készítményekből fennmaradó, később fel nem használható maradékot, és ezzel kedvezőbb anyaggazdálkodást támogathat. A készítmény előnye nemcsak a névleges hatáserősségben, hanem a klinikai adagolási gyakorlat, az egyszeri felhasználás és a fel nem használható maradékok együttes figyelembevételében is megmutatkozik.

A felhasználásra kész, előretöltött fecskendős kiszerelés a szakdolgozói előkészítési ráfordítások mérséklése mellett gazdasági szempontból is kedvező intézeti megoldást jelent. A magisztrális előállítás révén a 25 mg/5 ml-es készítmény közvetlen előállítási költsége 400 Ft alatt marad készítményegységenként. Bár a fenobarbitál-nátrium parenterális készítmény beszerzésére jelenleg ismét lenne lehetőség, a rendelkezésre álló 40 mg-os készítmény hozzávetőleg 7500 Ft-os egységára mellett a fejlesztett készítmény a ténylegesen megnyitandó gyógyszeregységek, a fel nem használható maradék és az előkészítési ráfordítás figyelembevételével lényegesen kedvezőbb intézményi ellátási lehetőséget jelent.

A projekt társadalmi jelentőségét az adja, hogy a legkiszolgáltatottabb betegek egyik csoportjának, a koraszülötteknek és újszülötteknek a sürgős gyógyszerellátását segíti. A fenobarbitál-nátrium parenterális hozzáférésének biztosítása a görcsös állapotok biztonságos kezelésének alapvető feltétele. A kezdeményezés a Semmelweis Egyetem saját betegellátásán túl más hazai kórházak betegellátásához is közvetlenül hozzájárult, és az országosan megosztott receptúra révén a helyi adaptáció lehetőségét is megteremtette. Ez a fejlesztés ezért nem kizárólag helyi gyógyszerhiány-kezelési megoldás, hanem szélesebb körben adaptálható, a hazai neonatológiai ellátásbiztonságot erősítő szakmai minta.

A fenobarbitál-nátrium injekció fejlesztése az egyetemi gyógyszertári környezet kiemelt hozzáadott értékét is demonstrálja. A Semmelweis Egyetemen a klinikai igény, a gyógyszertechnológiai fejlesztés, a minőségbiztosítás, az aszeptikus előállítás, a szakmai vezetés és az intézményközi tudásmegosztás integrált rendszerben kapcsolódhatott össze. Ennek eredményeként egy helyi betegellátási problémára adott válasz rövid idő alatt országos jelentőségű, a legkiszolgáltatottabb betegcsoport biztonságát szolgáló ellátási megoldássá fejlődött.

A szakmai megalapozottságot a stabilitásvizsgálatok és a minőségellenőrzési rendszer biztosította. A termékspecifikáció szerinti vizsgálatok magukban foglalták a megjelenés, a pH, a hatóanyagtartalom, a bomlástermékek, a sterilitás és az endotoxintartalom ellenőrzését. Az előállítás aszeptikus körülmények között, steril szűréssel és steril, egyszerhasználatos luer lock fecskendőbe történő kiszereléssel zajlik. E feltételek a parenterális alkalmazás, az erős hatású gyógyszer és a különösen sérülékeny betegcsoport együttes kockázata miatt nem pusztán technológiai, hanem közvetlen betegbiztonsági jelentőségűek.

A fejlesztés klinikai relevanciáját a neonatológiai szakma közvetlen visszajelzése is megerősítette. A készítmény rövid időn belüli rendelkezésre állását a koraszülött- és újszülöttellátásban dolgozó klinikusok kiemelt jelentőségűnek ítélték, mivel az intravénás fenobarbitál-nátrium hozzáférésének bizonytalansága a sürgős görcskezelés egyik alapvető terápiás lehetőségét veszélyeztette. A visszajelzések egyértelművé tették, hogy a fejlesztés iránti igény túlmutat a Semmelweis Egyetem saját betegellátásán, és a hazai neonatológiai ellátásban szélesebb körű szakmai érdeklődésre tarthat számot.