Az év legjobb prevenciós gyakorlatát folytató gyógyszerésze - KÜLÖNDÍJAS

Dr. Balogh Zsolt
szakgyógyszerész,
Arany Sas Gyógyszertár, Hosszúpályi

Dr. Balogh Zsolt pályázata

Szakmai bemutatkozás és motiváció

Jelenleg a hosszúpályi Aranysas Patikában dolgozom (4274 Hosszúpályi, Kossuth u. 1.), egy Debrecentől nem messze fekvő kistelepülésen, ahol a gyógyszertár sokak számára az egészségügyi ellátás legkönnyebben elérhető pontja.
Gyógyszerészi diplomámat 2019-ben szereztem a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán. Pályám első éveiben több debreceni gyógyszertárban dolgoztam: a Nagyerdei Patikában, a Tara Gyógyszertárban és a Víztorony utcai Pharmagita Gyógyszertárban. A nagyvárosi patikák forgalmas, gyors tempójú világa megtanította, hogyan lehet néhány perc alatt is érdemben segíteni egy betegnek. A városi és a kistelepülési patika között azonban nagy a különbség. Hosszúpályiban a betegek többségét név szerint ismerem, tudom, ki él egyedül, kinek van messze a gyermeke, és ki az, aki inkább nem kérdez, mert szégyelli, hogy nem értette, amit az orvos mondott.

Szakgyógyszerészi képzésem lezárásaként a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán készítettem szakdolgozatomat „Monokomponensű és kombinált vérnyomás- és koleszterinszint- csökkentő készítmények forgalmi adatainak elemzése” címmel. Ebben 2019 januárjától 2022 decemberéig, havi bontásban, országos gyógyszertári adatokon vizsgáltam az amlodipin, a valsartan, a telmisartan, az atorvastatin, a rosuvastatin és az ezetimib, valamint kombinációik forgalmát, továbbá elemeztem a betegek által fizetett térítési díjakat és a társadalombiztosítási támogatás mértékét. A tanulmány nem maradt a fiókban: az eredmények közvetlenül alakították azt, ahogyan ma a patikában a szív- és érrendszeri betegekkel beszélgetek.

A mindennapi munkámban három dolgot tartok a legfontosabbnak: a betegbiztonságot, az érthető kommunikációt és az együttműködést. A gyógyszerész szerintem akkor végzi jól a munkáját, ha a beteg a patikából nemcsak a gyógyszerrel, hanem a tudással és a bizalommal is távozik, hogy azt helyesen fogja használni. Ehhez türelem, következetesség és az kell, hogy a beteget a saját élethelyzetében lássuk: megértsük a félelmeit, figyelembe vegyük napi rutinját és a reális lehetőségeit.
Motivációm ezért kettős. Egyrészt szeretném, ha a kistelepüléseken élő, gyakran idős és alacsonyabb iskolázottságú betegek is ugyanolyan esélyt kapnának a szív- és érrendszeri szövődmények megelőzésére, mint a nagyvárosiak. Másrészt hiszem, hogy a közforgalmú gyógyszertár, a háziorvossal szoros együttműködésben, a prevenció egyik leghatékonyabb és legkevésbé kihasznált színtere.

A jó gyakorlat bemutatása

Gyakorlatom lényege, hogy a kistelepülési gyógyszertárat a szív- és érrendszeri prevenció állandó, alacsony küszöbű pontjává teszem: a tára mellett végzett betegedukációval, rendszeres betegtanácsadással és a körzeti háziorvosokkal kialakított folyamatos együttműködéssel. A célcsoport elsősorban a magas vérnyomással és emelkedett koleszterinszinttel élő, többnyire idős, sokszor egyedül élő és alacsonyabb egészségműveltségű betegek köre.

A kiindulópont: amit a számok mutattak

Szakdolgozatom országos adatai egy fontos ellentmondásra világítottak rá. A két leggyakoribb kardiovaszkuláris kockázati tényező, a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint gyakran ugyanazt a beteget érintik. A szakirodalom szerint az iszkémiás szívbetegség kockázata hipertóniában körülbelül kétszeres, hiperkoleszterinémiában négyszeres, a kettő együttes fennállásakor pedig hétszeres. Ennek ellenére a patikai tapasztalat és a forgalmi adatok is azt mutatták, hogy a betegek a vérnyomáscsökkentőiket sokkal következetesebben váltják ki és szedik, mint a koleszterinszint- csökkentőiket. A magas vérnyomást „érzik”, a magas koleszterin azonban nem jár olyan testi érzettel, amely betegségbelátáshoz vezetne.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a beteg a reggeli vérnyomás-tablettáját rendszeresen beveszi, a sztatint viszont „majd, ha elfogy, akkor”, vagy egy-két hónap után magától abbahagyja, mert „nincs semmi baja”. Kistelepülésen ehhez hozzájön a távolság a szakrendeléstől, a ritkább orvos-beteg találkozás, az anyagi szempontok és sokszor az, hogy a beteg nem meri megkérdezni, mire szedi a gyógyszereit.

Hogyan működik a gyakorlat

Célzott beszélgetés a kiváltáskor. Amikor egy beteg szív- és érrendszeri gyógyszert vált ki, néhány egyszerű kérdéssel felmérem, tudja-e, melyik gyógyszer mire való, mikor és hogyan szedi, és szedi-e valamennyit. Különösen figyelek arra, ha valaki a vérnyomáscsökkentőjét rendszeresen kiváltja, a koleszterinszint-csökkentőjét viszont nem, vagy ritkábban.
Érthető nyelv és szemléltetés. Az alacsonyabb egészségműveltségű betegeknél kerülöm a szakkifejezéseket. Hasonlatokkal dolgozom (például a vízvezetékcső falára rakódó vízkő képével), és a beteg saját szavaival ismételtetem el a lényeget, hogy meggyőződjek róla: valóban értette.

Egyszerű, személyre szabott segédeszközök. Aki igényli, annak vérnyomásnaplót adok, és megmutatom a felkaros automata vérnyomásmérő helyes használatát.
Rendszeres visszatérés. Az ismétlődő kiváltások alkalmával visszakérdezek: hogy megy a gyógyszerszedés, vannak-e panaszok, vezeti-e a naplót. A kistelepülési patikában ez természetes része a kapcsolatnak, és nem igényel külön időpontot.
Együttműködés a háziorvossal. Ha mellékhatásra utaló panaszt, következetlen gyógyszerszedést, tartósan emelkedett otthoni vérnyomásértékeket vagy olyan gyógyszerelési helyzetet észlelek, amely egyszerűsíthető volna, a beteg beleegyezésével jelzem a körzeti háziorvosnak. A terápiáról mindig az orvos dönt; az én feladatom, hogy a döntéshez szükséges információ eljusson hozzá, és hogy a beteg megértse és be is tartsa a döntést.
Életmód és szűrés. A gyógyszeres kezelés mellett mindig szóba hozom a sóbevitelt, a mozgást, a dohányzást és az éves laborvizsgálat fontosságát. A még nem kezelt, de kockázatos hozzátartozókat arra ösztönzöm, hogy mérjék a vérnyomásukat, és keressék fel a háziorvost.

A gyakorlat legfontosabb jellemzője, hogy nem ösztönöz több gyógyszer szedésére. Célja éppen az, hogy az orvos által rendelt terápia valóban és helyesen jusson el a beteghez, a gyógyszerelés a lehető legegyszerűbb legyen, és a beteg aktív résztvevője legyen saját kezelésének.

Kommunikációs alapelveim

Az alacsonyabb egészségműveltségű betegekkel folytatott beszélgetésekben néhány egyszerű, de következetesen betartott elvet követek:

Idő és nyugalom
Ha látom, hogy a betegnek kérdése van, vagy bizonytalan, félreállunk, ahol diszkréten, sietség nélkül beszélhetünk.
Befogadható mennyiségű információ
Egy alkalommal legfeljebb egy-két üzenetet adok át. Inkább a következő kiváltáskor folytatjuk, mint hogy egyszerre túl sok információval terheljem a beteget.
Visszakérdezés
Az információátadás ellenőrzésekor megkérem a beteget, hogy „Mondja el, hogyan fogja szedni otthon”, mert így derül ki valóban, mi ragadta meg a figyelmét és hogyan értette az elmondottakat.
A beteg félelmeinek komolyan vétele
A mellékhatásoktól, a „sok vegyszertől” vagy a költségektől való félelem valós. Nem söpröm le, hanem megbeszéljük, és ha kell, az orvos elé visszük.
A család bevonása
Ha a beteg engedi, a gondozó hozzátartozót vagy a szomszédot is bevonom, mert idős betegeknél ők gyakran a terápia valódi segítői.

Az esettörténetek a pályázat végén olvashatják el.

A jó gyakorlat újszerűsége, társadalmi és szakmai jelentősége

Gyakorlatom újszerűsége abban áll, hogy a gyógyszertári betegedukációt nem általános jó szándékra, hanem adatelemzéssel feltárt, konkrét problémára építem, és ezt egy hátrányosabb helyzetű kistelepülési környezetben, a háziorvossal szoros együttműködésben, mindenki számára elérhető módon valósítom meg.

Adatokra épülő prevenció

A magyar gyógyszertári gyakorlatban a betegtanácsadás jellemzően a beteg kérdésére reagál. Az én megközelítésem abból indul ki, amit a forgalmi adatok országos szinten megmutattak, és ezt alakítom át helyben alkalmazható, célzott beavatkozássá. Szakdolgozatom legfontosabb megállapításai, amelyekre a gyakorlat épül:

A terápiahűség aszimmetriája
A vérnyomáscsökkentőket a betegek láthatóan következetesebben váltják ki, mint a koleszterinszint-csökkentőket, holott a két kockázati tényező együttesen hétszeresére növeli az iszkémiás szívbetegség kockázatát. Ezért a patikában kifejezetten a „csendes” kockázatra, a koleszterinre irányítom a figyelmet.

Az amlodipin és az atorvastatin együttes szedése
Az országos adatok szerint a két hatóanyagot nagyon sok beteg szedi párhuzamosan, mégis külön-külön készítményként: a kettőt egyben tartalmazó készítmények forgalma a vizsgált négy évben (2019–2022) alacsony és változatlan maradt. Ez arra utal, hogy sok idős betegnél a gyógyszerelés egyszerűsítésének lehetősége kihasználatlan. Ennek mérlegelése az orvos feladata, de a gyógyszerész az, aki látja a beteg teljes gyógyszerlistáját és a kiváltási szokásait, és aki ezt jelezni tudja.

Az ár mint akadály
Az árelemzés kimutatta, hogy a normatív támogatással rendelhető kombinált készítmények térítési díja a legtöbb esetben magasabb, mint a monokomponensű készítményeké, és az árérzékeny, idősebb betegcsoportban ez a terápiaválasztást és a kiváltást is befolyásolja. Kistelepülésen ez különösen súlyos szempont, ezért a betegek anyagi nehézségeit nem hallgatom el, hanem jelzem a háziorvosnak.

Lehetséges a változás
Az ezetimibet tartalmazó kombinált készítmények havi forgalma a vizsgált időszakban megközelítőleg 5000 dobozról közel 30 000 dobozra, mintegy hatszorosára nőtt. Ez megmutatta, hogy ahol a szakmai ajánlás, a finanszírozás és az orvosi gyakorlat egy irányba mutat, a betegellátás gyorsan és látványosan változhat. A gyakorlat újdonsága tehát az, hogy a gyógyszerész az országos trendekből levont tanulságokat a saját betegközösségében, egyénre szabottan fordítja le, és visszacsatolást ad a háziorvosnak.

Népegészségügyi jelentőség
A WHO becslése szerint világszerte mintegy 1,28 milliárd 30–79 év közötti felnőtt él magas vérnyomással; közülük becslések szerint 46% nem is tud a betegségéről, és csak nagyjából minden ötödiknek van megfelelően kontroll alatt a vérnyomása. Hazánkban a 60 év felettiek 61,4%-a hipertóniás. A szív- és érrendszeri betegségek ma is a vezető halálokok közé tartoznak, és egy-egy szívinfarktus vagy stroke nemcsak emberi tragédia, hanem az egészségügyi rendszernek is nagyon jelentős költséget jelent. A kardiológiai szakirodalom szerint az LDL-koleszterinszint célértéken tartásával több emberélet menthető meg, mint a célértéken tartott vércukor- vagy vérnyomásértékkel. A koleszterinszint- csökkentő terápia hűsége ezért kulcskérdés, és éppen ez az a terület, ahol a betegek a legkönnyebben „elengedik” a kezelést. A gyógyszerész az egészségügyi rendszer leggyakrabban felkeresett szakembere: a krónikus beteg havonta megfordul a patikában, míg az orvosnál ritkábban. Ez a gyakori kapcsolat teszi lehetővé, hogy a terápiahűség romlását időben észrevegyük.
A gyakorlat összhangban van a hatályos szakmai irányelvekkel is. A szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséről szóló 2021-es európai (ESC) ajánlás a kockázat egyénre szabott felmérését, az LDL-koleszterin célértékének elérését és a terápiahűség támogatását hangsúlyozza. Ha a beteg a maximálisan tolerálható sztatinadag mellett sem éri el a célértéket, vagy a sztatint nem tolerálja, az ajánlás további lehetőségeket, köztük az ezetimib alkalmazását is javasolja. A gyógyszerész ebben a folyamatban azzal segít, hogy a beteg valóban szedje az orvos által rendelt kezelést, és hogy a terápiás döntéshez szükséges információ, például a mellékhatásra utaló panasz vagy a rendszertelen gyógyszerszedés, eljusson az orvoshoz. A szakdolgozatomban kimutatott hatszoros növekedés az ezetimibet tartalmazó kombinációk forgalmában azt jelzi, hogy ezek az ajánlások a hazai gyakorlatban is egyre inkább érvényesülnek.

Társadalmi jelentőség: esélyegyenlőség a kistelepüléseken

A kistelepüléseken élők, különösen az idősek és az alacsonyabb iskolázottságúak, több szempontból is hátrányban vannak a szív- és érrendszeri megelőzésben. Messzebb van a szakrendelés, ritkábbak az orvos-beteg találkozások, kevesebb az egészségügyi információ, és nagyobb a szerepe az anyagi szempontoknak. Ugyanakkor ezekben a közösségekben a gyógyszertár bizalmi pont: a betegek a gyógyszerészt ismerik, felkeresik, és sokszor neki mondják el azt, amit az orvosnak nem mernek. Gyakorlatom ezt a bizalmat használja fel a prevencióra. Nem igényel drága eszközöket vagy külön finanszírozást, és nem a betegtől várja el, hogy tájékozott legyen, hanem hozzá igazítja a kommunikációt. Ezzel hozzájárul ahhoz, hogy a lakóhely és az iskolai végzettség kevésbé határozza meg, kinek van esélye megelőzni egy szívinfarktust vagy stroke-ot. A családtagok bevonása, ahogy Gábor esete is mutatja, a prevenciót az idős betegektől a következő generációra is kiterjeszti.

Szakmai jelentőség: a gyógyszerész és a háziorvos együttműködése

A gyakorlat a gyógyszerészi gondozás szemléletét erősíti, amelyben a gyógyszerész nem csupán gyógyszert ad ki, hanem a terápia sikerének aktív résztvevője. Kiemelten fontos, hogy a modell az orvosi kompetenciát tiszteletben tartja: a gyógyszerész nem változtat a terápián, hanem megfigyel, felvilágosít, és strukturált információt ad át az orvosnak. A háziorvosok számára ez segítség: olyan információhoz jutnak (kiváltási szokások, otthoni vérnyomásértékek, mellékhatásra utaló panaszok, anyagi akadályok), amely a rendelőben gyakran rejtve marad.

Átvehetőség és fenntarthatóság

A gyakorlat bármely közforgalmú gyógyszertárban, különösen a kistelepülési patikákban, külön beruházás nélkül bevezethető. Elemei egyszerűek és átadhatók: néhány célzott kérdés a szív- és érrendszeri gyógyszerek kiváltásakor, nagybetűs, kézzel kitölthető gyógyszerszedési lap és vérnyomásnapló, a vérnyomásmérés helyes technikájának bemutatása, a beteg beleegyezésével egyszerű, rövid jelzés a háziorvosnak, az ismételt kiváltáskor történő visszakérdezés.
Mivel a gyakorlat a napi munkafolyamatba épül, és a krónikus betegek rendszeres patikalátogatására támaszkodik, hosszú távon is fenntartható. Szemlélete más krónikus betegségekre, például a cukorbetegségre vagy a krónikus légúti betegségekre is kiterjeszthető, ahol szintén gyakori a terápiahűség romlása és a többféle gyógyszer együttes szedése.

Mérhetőség és korlátok

A gyakorlat hatása a patika napi működéséből is követhető. A legegyszerűbb mutató az, hogy a szív- és érrendszeri betegek közül hányan váltják ki rendszeresen, egyszerre a vérnyomás- és a koleszterinszint-csökkentőjüket is. További visszajelzés, hogy hányan hozzák el rendszeresen a vérnyomásnaplójukat, hány esetben került sor egyeztetésre a háziorvossal, és hány hozzátartozó jutott el szűrésre a patikai mérés nyomán.
Tisztában vagyok a gyakorlat korlátaival is. Egy gyógyszertár betegköre nem reprezentatív, a patikai megfigyelés nem helyettesíti a klinikai vizsgálatot, és a végső kimenetelt, a szövődmények elmaradását csak hosszú távon és nagyobb mintán lehetne igazolni. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a gyakorlatot más gyógyszertárak is átvegyék, és hogy az eredményeket rendszerezetten, a személyes adatok védelmének betartásával gyűjtsük. Így a jövőben megalapozottabban lehet majd értékelni a gyógyszertári prevenció valódi hatását.