Az év legjobb prevenciós gyakorlatát folytató gyógyszerésze

Dr. Sághy Zsolt
kórházi-klinikai szakgyógyszerész,
Semmelweis Egyetem, Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet, Budapest

Dr. Sághy Zsolt pályázata

A pályázó szakmai bemutatkozása és motivációja

2021 óta dolgozom a Semmelweis Egyetem intézeti gyógyszertáraként működő Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetben. A gyógyszerészi pálya iránti érdeklődésem már középiskolás koromban kialakult. A kémia és a biológia mellett az foglalkoztatott, hogyan lehet a természettudományos ismereteket közvetlenül az emberek egészségének szolgálatába állítani. Tudatosan készültem a gyógyszerészi képzésre, és 2016- ban felvételt nyertem a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karára.

Egyetemi tanulmányaim során fokozatosan vált világossá számomra, hogy a megszerzett tudást a betegellátásban, a klinikai szakmákkal együttműködve szeretném alkalmazni. A közforgalmú gyógyszertárakban teljesített nyári gyakorlatok során megismerhettem a gyógyszerkiadás és a betegtanácsadás mindennapi feladatait. Pályaválasztásom szempontjából ugyanakkor az ötödik tanév klinikai gyógyszerészi gyakorlata jelentette a meghatározó élményt: 2021-ben, ötödéves gyógyszerészként, a Semmelweis Egyetem Bőrgyógyászati Klinikáján lehetőségem nyílt betekinteni a kórházi-klinikai gyógyszerészet működésébe. Ez a tapasztalat megerősített abban, hogy a fekvőbeteg-ellátásban szeretnék dolgozni, ahol a gyógyszerészi szakértelem a kezelőcsapat munkájához és a betegek ellátásához közvetlenül kapcsolódhat.

2021-ben megkezdtem rezidensképzésemet a Semmelweis Egyetem Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetében. Rezidensként a Sebészeti és Transzplantációs Klinikára kerültem, és különösen a transzplantációhoz kapcsolódó gyógyszeres kezelés szakmai kérdései iránt érdeklődtem. Képzésem során más ellátási területeket és gyógyszerészi munkaköröket is megismerhettem, ami segített abban, hogy az intézeti gyógyszerellátást ne elszigetelt feladatok, hanem egymásra épülő folyamatok rendszerének tekintsem. 2024 őszén sikeres kórházi- klinikai gyógyszerészeti szakvizsgát tettem, azóta szakgyógyszerészként veszek részt a klinikai betegellátásban. Szakmai fejlődésem fontos állomása volt, hogy 2025-ben első helyezést értem el a Magyar Gyógyszerészi Kamara gyógyszerészi gondozási versenyén.

Az I. Sz. Sebészeti Klinika és a Sebészeti és Transzplantációs Klinika egyesülésével létrejött Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikán munkám az ellátott betegcsoportok és a felmerülő gyógyszerelési kérdések szempontjából is sokrétűbbé vált. A különböző sebészeti, transzplantációs és gasztroenterológiai ellátási igények új szakmai kihívásokat jelentettek, és tovább erősítették bennem az együttműködés fontosságát. A klinikai gyógyszerészi munkában az orvosokkal, ápolókkal, dietetikusokkal, pszichológusokkal és gyógytornászokkal folytatott szakmai egyeztetést meghatározónak tartom. A betegellátási problémák megértéséhez az egyes szakterületek tudása mellett a beteg saját tapasztalatára és visszajelzéseire is szükség van.

Az intézeti gyógyszertárhoz kötődő, automatizált, betegre szabott gyógyszerosztáshoz kapcsolódó munkám során rendszeresen találkoztam olyan helyzetekkel, amelyekben a gyógyszerelési dokumentáció pontosítására volt szükség. Kollégáimmal közösen arra jutottunk, hogy a biztonságos gyógyszerellátás alapfeltétele a beteg tényleges gyógyszerszedésének pontos ismerete. A dokumentációban szereplő adatok és a beteg által alkalmazott kezelés azonban nem minden esetben egyeztek meg: előfordult hiányzó készítmény, nem egyértelműen feltüntetett hatáserősség, illetve olyan gyógyszerlista is, amely már nem tükrözte az aktuális terápiát. Ezek tisztázása gyakran időigényes egyeztetést igényelt a beteggel, a kezelőorvossal és az ápolókkal.

Ezek a tapasztalatok irányították figyelmünket a megelőzés lehetőségeire. A gyógyszerészi munka értéke nemcsak egy már kialakult probléma megoldásában, hanem annak korai felismerésében és lehetőség szerinti megelőzésében is megmutatkozik. Fontosnak tartjuk, hogy a gyógyszerelési információk tisztázása ne kizárólag a kórházi felvételt követően, egy sürgető helyzetben történjen meg, hanem lehetőség szerint már a tervezett műtét előtt. A beteggel folytatott gyógyszerészi konzultáció lehetőséget kínál arra, hogy a tényleges gyógyszerszedést áttekintsük, az eltéréseket azonosítsuk, és az információkat a kezelőcsapat számára is hozzáférhető, rendezett formában dokumentáljuk.

A pályázatban bemutatott jó gyakorlat ebből a felismerésből indult ki. A közös szakmai tapasztalatok nyomán megfogalmazódott az igény egy olyan, az elektív műtétek előtti gyógyszerészi anamnézisfelvétel kialakítására, amelynek eredménye egy pontos gyógyszerlista, amely a beteg dokumentációjának szerves részévé is válik. Ezt követően egyeztetés indult a két intézmény vezetői és az érintett szakemberek között. A folyamat ezekre az egyeztetésekre és a közös szakmai munkára építve alakult ki, azzal a céllal, hogy pontos gyógyszerszedési lista álljon rendelkezésre és a gyógyszerelési problémák minél korábban felismerhetők legyenek.

Számomra a prevenció ebben a munkában a betegellátás előrelátó támogatását jelenti. Nem pusztán a gyógyszerek nevének és adagolásának rögzítését tartom fontosnak, hanem annak megértését is, hogyan alkalmazza a beteg a készítményeit, mit tud a kezeléséről, és milyen kérdések vagy nehézségek merülnek fel számára. A gyógyszerészi konzultáció célja, hogy ezek az információk ne maradjanak rejtve, és szükség esetén időben megtörténhessen a további szakmai egyeztetés. E szemléletben a beteg nem egyszerűen az adatok forrása, hanem az ellátási folyamat aktív résztvevője.

A betegkommunikációban közérthető, személyre szabott és ítélkezésmentes megközelítésre törekszem. Célom, hogy a betegek merjenek kérdezni, jelezzék, ha valamely gyógyszer alkalmazása nehézséget okoz, és beszéljenek a tényleges gyógyszerszedési szokásaikról akkor is, ha azok eltérnek az előírtaktól. Személyes tapasztalatom abban erősített meg, hogy a beteg bizalmának megteremtése és szempontjainak megértése a gyógyszerészi gondozás lényeges része.

A klinikai gyógyszerészi munka, a gyógyszerelési dokumentációban tapasztalt hiányosságok és a saját betegségtapasztalatom egyaránt abba az irányba vezettek, hogy a betegellátásban a megelőzésre, a közvetlen betegkapcsolatra és az együttműködésre helyezzem a hangsúlyt. A műtét előtti gyógyszerészi konzultációban e három szempont kapcsolódik össze: a beteg tényleges gyógyszerhasználatának megismerése, a lehetséges problémák korai felismerése és a kezelőcsapat munkájának támogatása. A pályázattal ezt a szemléletet és az erre épülő jó gyakorlatot szeretném bemutatni.

A gyakorlat bemutatása

A gyakorlat kialakítása és működési keretei

A műtét előtti gyógyszerészi anamnézisfelvétel kialakításának előkészítése 2024 májusában kezdődött. Gyógyszerészi megkeresésünket követően egyeztetés indult a Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika vezetőségével. A folyamat előkészítésében Sebők Szilvia, Langer András, Diszházi Gyula, Schváb Krisztina és Sághy Zsolt vett részt.

A tényleges gyógyszerészi anamnézisfelvétel 2024 júniusában indult. A klinika kezdetben heti négy napon, csütörtök kivételével 8 és 12 óra között biztosított egy ultrahangvizsgáló helyiséget a konzultációkhoz. A feladatot kezdetben Diszházi Gyula, Schváb Krisztina és Sághy Zsolt látta el, egyéb napi gyógyszerészi teendőik mellett.

2026 januárjától a tevékenység heti öt napra bővült, továbbra is 8 és 12 óra között. A konzultációkat előzetes beosztás alapján, kétórás váltásokban végezzük, a klinika által biztosított új, kényelmesebb helyiségben. A feladatellátásban jelenleg tíz szakgyógyszerész, valamint szakgyógyszerészi felügyelettel nyolc rezidens kolléga vesz részt. Ez a munkaszervezés a heti húszórás konzultációs időkeret közös biztosítására épül.

A gyógyszerészi konzultáció helye a betegútban

A gyógyszerészi anamnézisfelvétel a műtét előtti kivizsgálás folyamatába illeszkedik, és az aneszteziológiai vizsgálatot megelőzően történik.

A beteg érkezését követően a felvételi pultnál megtörténik a regisztráció, majd a kórlapíró helyiségben elkészül a kórlap. Az adminisztrációban közreműködő munkatársak ezt a gyógyszerészi konzultáció helyszínére továbbítják. A betegeket a kórlapok alapján szólítjuk be. A konzultáció bemutatkozással és a beszélgetés céljának rövid ismertetésével kezdődik. Az átlagosan mintegy húszperces konzultáció során áttekintjük és dokumentáljuk a beteg gyógyszerhasználatát. Ezt követően a kórlapot az aneszteziológiai vizsgálóhelyiségbe továbbítjuk, ahol a műtét előtti vizsgálat már az elkészített gyógyszerlista figyelembevételével történhet. A gyógyszerészi anamnézist a felvevő gyógyszerész rögzíti az intézmény medikai rendszerében is, így nem különálló feljegyzés marad, hanem a további ellátásban is felhasználható információforrássá válik. A gyógyszerészi konzíliumra lehetőséget adó felület már jóval korábban 2021-ben, a COVID időszak alatt kialakításra került a medikai rendszerben.

A tényleges gyógyszerhasználat feltárása és kapcsolódása a klinikai gyógyszerészi ellátáshoz

Az anamnézisfelvétel középpontjában a beteg ténylegesen alkalmazott gyógyszereinek megismerése áll. A műtét előtti konzultáció ugyanakkor nem elszigetelt tevékenység: szorosan kapcsolódik a klinikán fekvő betegek automatizált, betegre szabott gyógyszerosztásához, az ennek hátterében végzett gyógyszerészi terápiaáttekintéshez, valamint az osztályos viziteken való részvételhez és a mindennapi osztályos gyógyszerészi munkához. A műtét előtt feltárt és dokumentált gyógyszerhasználat így kiindulópontot jelent a beteg későbbi kórházi gyógyszerelésének áttekintéséhez is.

A konzultáció során a beteg által elmondottakat és a rendelkezésre álló dokumentumokat együttesen használjuk fel. A betegek egy része saját gyógyszerlistával érkezik, mások emlékezetből sorolják fel a készítményeiket. Tapasztalataink szerint ugyanakkor nem minden beteg tudja pontosan megnevezni valamennyi gyógyszerét vagy ismertetni alkalmazásuk módját. Ilyenkor célzott kérdésekkel és a hozzáférhető információforrások bevonásával tisztázzuk a gyógyszerelést.

Munkánkat jelenleg az EESZT-ben elérhető adatok is támogatják. Szükség esetén a beteg kezelőorvosával vagy háziorvosával is egyeztetünk. A cél nem egy korábbi gyógyszerlista egyszerű átvétele, hanem annak feltárása, hogy a beteg a mindennapokban ténylegesen mely készítményeket, milyen adagban és hogyan alkalmazza. A konzultáció során ezért a dokumentáció és a beteg beszámolója közötti eltérések tisztázására is törekszünk.

Külön rákérdezünk:

  • a véralvadásra ható készítmények alkalmazására és az utolsó bevétel időpontjára;
  • az inhalációs készítmények, szemcseppek és szemkenőcsök használatára;
  • az inzulinkezelésre és annak alkalmazási rendjére;
  • a kemoterápiás és biológiai kezelésekre, valamint az utolsó kezelés időpontjára;
  • a speciális finanszírozású, szájon át alkalmazott készítményekre, amelyeknél a kórházi tartózkodás alatti gyógyszerellátás előzetes egyeztetést igényelhet;
  • a rendszeresen használt, vény nélkül kapható gyógyszerekre.

Az anamnézis részeként dokumentáljuk az étrend-kiegészítők és gyógytápszerek használatát, az előző hat hónapban alkalmazott antibiotikum-kezelést, valamint a láz vagy fájdalom esetén otthon használt készítményeket, külön figyelemmel a nem szteroid gyulladáscsökkentőkre.

Az így összeállított gyógyszerelési anamnézis a műtét előtti aneszteziológiai vizsgálat mellett a későbbi osztályos ellátásban is felhasználható. A fekvőbeteg-ellátás során az automatizált gyógyszerosztáshoz kapcsolódó gyógyszerészi terápiaáttekintés, az osztályos vizitek és a kezelőcsapattal folytatott egyeztetések lehetőséget teremtenek arra, hogy a felvétel előtt dokumentált gyógyszerhasználatot a kórházi kezelés során elrendelt terápiával együtt tekintsük át, és a felmerülő kérdéseket tisztázzuk.

A gyakorlat értékét így nem csupán az elkészített gyógyszerlista adja, hanem az is, hogy az anamnézisfelvétel összekapcsolódik a beteg további gyógyszerészi ellátásával. A személyes konzultáció, az egységes dokumentáció, a terápiaáttekintés és az osztályos jelenlét egymáshoz kapcsolódó elemei a klinikai gyógyszerészi munkának.

Egységes dokumentáció

A gyógyszerészi anamnézist az intézmény medikai rendszerének „gyógyszerészi konzílium” felületén rögzítjük. Fontos szempont, hogy a dokumentáció a rögzítő személyétől függetlenül egységes szerkezetű, jól tagolt és a társszakmák számára is egyértelműen értelmezhető legyen.

Az alkalmazott sablon négy fő részből áll:
Gyógyszerészi anamnézisfelvétel
Gyógyszerek:
Egyéb:
CAVE:
Megjegyzés:

A „Gyógyszerek” részben rögzítjük a beteg által alkalmazott gyógyszeres kezelést. A készítmény neve mellett a hatóanyagot is feltüntetjük. Ez egyrészt segít azonosítani a beteg által ismert és használt készítményt, másrészt megkönnyíti a gyógyszerlista értelmezését az ellátásban részt vevő szakemberek számára.

Az „Egyéb” rovatban az alkalmazott étrend-kiegészítők, vitaminok és tápszerek szerepelnek. Ezekre külön rákérdezünk, mert tapasztalataink szerint a betegek nem feltétlenül sorolják fel őket a gyógyszereikkel együtt, és a korábbi dokumentációban sem mindig jelennek meg. Rögzítésükkel a kezelőcsapat számára ezek alkalmazása is láthatóvá válik.

A „CAVE” részben a beteg által jelzett gyógyszerérzékenységet és a korábban tapasztalt reakciókat dokumentáljuk. Törekszünk arra, hogy a készítmény megnevezése mellett a reakció jellege is szerepeljen, például bőrpír, csalánkiütés vagy nehézlégzés.

A „Megjegyzés” rovatban kapnak helyet a gyógyszerész szakmai észrevételei, a feltárt gyógyszeralkalmazási nehézségek, valamint a konzultáció során nyújtott tájékoztatás és tanácsadás lényeges elemei.

Gyógyszerészi észrevételek és betegtanácsadás

A gyógyszerhasználat feltárása során áttekintjük a gyógyszerek alkalmazás módját és a beteg által jelzett nehézségeket is. Figyelmet fordítunk arra, hogy a készítményeket a beteg az előírt adagban és rendeltetésüknek megfelelően használja-e, felmerül-e az alkalmazási időpont tisztázásának igénye, illetve beszámol-e feltételezett mellékhatásról. Több gyógyszer együttes alkalmazása esetén a lehetséges kölcsönhatásokra is figyelmet fordítunk.

A felmerülő gyógyszerészi észrevételeket és a konzultáció során nyújtott tanácsadást a dokumentáció „Megjegyzés” rovatában rögzítjük. Szükség esetén a kérdéseket a kezelőorvossal vagy a kezelőcsapat más tagjával egyeztetjük.

A beszélgetés végén arra is lehetőséget adunk, hogy a beteg olyan kérdést tegyen fel, amelyet korábban nem volt alkalma vagy nem mert más egészségügyi dolgozóval megbeszélni. Ezzel a konzultációt nemcsak információgyűjtési alkalomként, hanem a beteg tájékozódását és kezelésének megértését segítő találkozásként is alakítjuk.

A dokumentáció felhasználása a további ellátás során

A gyógyszerész által felvett és rögzített anamnézis az aneszteziológusok, sebészek és az ellátócsapat további tagjai számára is hozzáférhető információforrást biztosít. A beteg osztályos felvételekor a rezidens orvos a dokumentált gyógyszerlista alapján készíti elő a lázlapon szereplő gyógyszerelést, az aktuális orvosi elrendelésnek megfelelően.

Ha a kórházi kezelés során a korábbi gyógyszerhasználattal kapcsolatban kérdés merül fel, a gyógyszerészi anamnézis visszakereshető és ismét áttekinthető. A dokumentáció így nemcsak a műtét előtti vizsgálatot támogatja, hanem a későbbi osztályos ellátásban is hivatkozási alapként szolgál.

A gyakorlat lényeges eleme ezért nem pusztán a gyógyszerlista elkészítése, hanem annak beépítése a betegellátás dokumentációs és együttműködési folyamatába.

A tevékenység volumene és bővülése

A rendelkezésre álló havi kimutatások szerint 2024 júniusa és 2026 szeptembere között összesen 4058 gyógyszerészi konzultációra került sor.

Időszak Konzultációk száma Havi átlag
2024. június–december, 7 hónap 777 111
2025. január–december, 12 hónap 1613 134,4
2026. január–szeptember, 9 hónap 1668 185,3
Összesen, 28 hónap 4058 144,9



A 2026. január–szeptemberi időszakban a havi átlag már meghaladta a 185 konzultációt. A tevékenység bővülését a heti rendelkezésre állási idő növekedése és a feladatot ellátó gyógyszerészek számának emelkedése is jelzi.

Az esetpéldákat a dokumentum végén olvashatják el

A gyakorlat újszerűsége, társadalmi és szakmai jelentősége A gyakorlat újszerűsége és a betegútba történő integrációja

A bemutatott gyakorlat újszerűségét elsősorban az adja, hogy a strukturált gyógyszerészi anamnézisfelvétel a tervezett műtét előtti betegút szervezett részévé vált. A gyógyszerhasználat feltárása nem kizárólag a fekvőbeteg-felvételt követően történik meg: a gyógyszerész már az aneszteziológiai vizsgálat előtt személyesen konzultál a beteggel, pontosítja a rendelkezésre álló információkat, és egységes szerkezetben dokumentálja azokat.

A folyamat további lényeges eleme, hogy az elkészült dokumentáció nem különálló gyógyszerészi feljegyzés marad. Elektronikusan hozzáférhetővé válik a jogosult szakemberek számára, felhasználható az aneszteziológiai vizsgálat során, és támpontot nyújt a későbbi osztályos gyógyszerelés áttekintéséhez is.

A műtét előtti konzultáció emellett összekapcsolódik az automatizált, betegre szabott gyógyszerosztás hátterében végzett gyógyszerészi terápiaáttekintéssel, az osztályos viziteken való részvétellel és a mindennapi osztályos gyógyszerészi munkával. A gyakorlat értéke így nem egyetlen tevékenységben, hanem az egymáshoz kapcsolódó gyógyszerészi feladatok betegútba illesztésében rejlik.

Szakmai jelentőség és nemzetközi összefüggések

A gyakorlat szakmai jelentősége a tényleges gyógyszerhasználat korai megismerésében, a hiányos vagy bizonytalan adatok tisztázásában és az információk továbbadásában mutatkozik meg. A gyógyszerészi konzultáció lehetőséget teremt arra, hogy a készítménynevek mellett a hatáserősségek, az alkalmazott adagok, a bevételi időpontok, az egyéb készítmények és a beteg által jelzett gyógyszerérzékenységi adatok is áttekinthetően szerepeljenek a dokumentációban. A vizsgált programok mindegyike több elemből állt: a gyógyszeres anamnézisfelvétel és a gyógyszerelési egyeztetés mellett különböző kombinációkban terápiás javaslatokat, az egészségügyi munkatársak oktatását és betegtanácsadást is tartalmaztak. Az áttekintés ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok korlátozott mennyiségére, minőségi hiányosságaira és a vizsgálatok jelentős módszertani különbségeire is felhívta a figyelmet. Az eredmények ezért a gyógyszerészi közreműködés lehetséges előnyeit támasztják alá, de nem indokolják egy valamennyi ilyen gyakorlatra érvényes hibacsökkenési arány megadását.
A klinikán működő folyamat szemlélete illeszkedik ezekhez a nemzetközi törekvésekhez: a gyógyszerhasználat feltárását nem önmagában, hanem a dokumentációval, a betegtanácsadással és a kezelőcsapat munkájának támogatásával együtt valósítjuk meg. Saját esetpéldáink azt szemléltetik, hogyan egészülhet ki egy hiányos gyógyszerlista, hogyan pontosítható a tényleges adagolás, és hogyan tehető áttekinthetőbbé egy összetett kezelés.

Társadalmi jelentőség és betegközpontú megközelítés

A gyakorlat társadalmi jelentősége abban is megmutatkozik, hogy a beteg számára külön alkalmat biztosít a gyógyszereivel kapcsolatos kérdések és nehézségek megbeszélésére. A konzultáció során nemcsak azt tekintjük át, milyen kezelést írtak elő számára, hanem azt is, hogyan alkalmazza a készítményeket a mindennapokban, mely információk bizonytalanok számára, és miben igényel segítséget.

Különösen fontosnak tartom, hogy a betegnek ne kelljen valamennyi készítményét hibátlanul megneveznie ahhoz, hogy érdemi segítséget kapjon. A célzott kérdezés, a hozzáférhető dokumentumok áttekintése és szükség esetén a további szakmai egyeztetés lehetőséget ad az információk közös tisztázására.

A közérthető, ítélkezésmentes beszélgetés célja, hogy a beteg merjen beszámolni a tényleges gyógyszerszedési szokásairól, az előírt és az alkalmazott kezelés közötti eltérésekről, valamint az étrend-kiegészítők és más készítmények használatáról is. Ez a megközelítés a beteg aktív részvételére épít, és a gyógyszerészi tanácsadáson keresztül a kezelés jobb megértését kívánja támogatni.

A működés tapasztalatai és a gyakorlat átadhatósága

A rendelkezésre álló havi kimutatások szerint 2024 júniusa és 2026 szeptembere között több mint négyezer gyógyszerészi konzultáció történt. A heti rendelkezésre állási idő négy napról öt napra bővült, a tevékenységet végző gyógyszerészek száma pedig háromról nyolcra emelkedett. Ezek az adatok a gyakorlat tartós működését és elfogadását mutatják.

Az esetszámok önmagukban nem igazolják a gyógyszerelési hibák vagy a szövődmények csökkenését, ugyanakkor jelentős gyakorlati tapasztalatot biztosítanak a folyamat működtetéséről. A bemutatott esetek konkrét példákat adnak a dokumentáció kiegészítésére és pontosítására, valamint az információk rendszerezésére. A tevékenységhez kapcsolódóan belső használatra külön gyógyszerészi intervenciós dokumentációt is vezetünk, amelyben rögzítjük a beavatkozásokra vonatkozó információkat és a gyógyszerészi javaslatok elfogadottságát. Ez lehetőséget teremt szakmai közreműködésünk követésére és értékelésére; az intervenciós adatok részletes feldolgozása és bemutatása azonban nem képezi a jelen pályázat részét.

A gyakorlat más intézmények számára is adaptálható mintát kínálhat. Ennek lényeges elemei a betegútban kijelölt konzultációs pont, az egységes dokumentációs sablon, az elektronikus hozzáférhetőség, a társszakmákkal kialakított együttműködés és a későbbi osztályos gyógyszerészi munkához való kapcsolódás. Az átvétel során ezek a helyi betegforgalomhoz, személyi feltételekhez és informatikai lehetőségekhez igazíthatók.

A további értékelés egyik lehetséges iránya a konzultációs esetszámok és a külön vezetett intervenciós adatok együttes elemzése. Ez a működés volumene mellett a feltárt problémák, a gyógyszerészi beavatkozások és azok elfogadottságának részletesebb bemutatását is lehetővé tenné.

A multidiszciplináris együttműködés további eredményei

A klinikai munkába való szorosabb bekapcsolódás további szakmai együttműködések előtt is teret nyitott. Ezek túlmutatnak a műtét előtti anamnézisfelvételen, ugyanakkor jól szemléltetik a gyógyszerészi szaktudás felhasználásának lehetőségeit a betegellátásban, az oktatásban és a közös szakmai munkában.

2026 nyarán Dr. Sebők Szilvia főgyógyszerész asszonnyal felkérést kaptunk arra, hogy a készülő Akut sebészet tankönyv számára megírjuk az „Anticoagulált beteg ellátása sürgős sebészetben” című fejezetet. A feladat lehetőséget biztosít arra, hogy a gyógyszerészi szempontokat a sürgős sebészeti ellátáshoz kapcsolódó oktatási anyagban is megjelenítsük. A felkérést szakmai megtiszteltetésnek és a közös munka fontos visszajelzésének tekintem.

A gyógyszerészi jelenlét az infekciókontroll-munkacsoportban végzett együttműködésre is kiterjed. Ez újabb kapcsolódási pontot jelent a klinika betegbiztonságot szolgáló tevékenységeihez, és lehetőséget ad arra, hogy a közös szakmai munkában a gyógyszerészi szempontok is megjelenjenek.

A klinika munkatársai számára a véralvadásgátló készítményekről is tartottunk oktatási előadást. Ennek során a készítményekhez és antidótumaikhoz kapcsolódó releváns farmakológiai, elérhetőségi és gazdasági információkat tekintettük át. Az ilyen tudásmegosztás célja, hogy a mindennapi ellátásban felmerülő gyógyszerelési kérdéseket közös, több szakterület szempontjait figyelembe vevő megközelítésben lehessen kezelni.

A bemutatott gyakorlat és az ahhoz kapcsolódó együttműködések azt szemléltetik, hogyan válhat a gyógyszerész a betegellátási folyamatba szervesen bekapcsolódó szakemberré: a beteggel folytatott konzultáció, a dokumentáció, a terápiaáttekintés és a szakmai tudásmegosztás révén egyaránt támogatva a kezelőcsapat munkáját.