
Bemutatkozás
1979-ben fejeztem be orvosi tanulmányaimat a SOTE ÁOK-n. A diplomázás után urológusként dolgoztam, majd 1989-ben körzeti, 1992-ben háziorvos lettem a ma is ellátott Bp. XX.kerületi (Pesterzsébet) praxisomban. Urológiából 1983-ban, háziorvostanból 1993- ban, üzemorvostanból 1998-ban, andrológiából 2013-ban tettem szakvizsgát (60 évesen!).
Az egyetemi oktatásba a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetemen kapcsolódtam be, majd az egyetemi fúzió után a Semmelweis Egyetemen folytattam. A háziorvosi
munkámat csökkentve - de nem feladva - 2008-2018 között a Debreceni Egyetemen a Családorvosi és Foglalkozás-egészségügyi Tanszék vezetője voltam, innen 2021-ben
nyugdíjba mentem, de jelenleg is folytatom budapesti háziorvosi és szakorvosi gyakorlatomat. Oktatói munkámat 2021 óta újra a Semmelweis Egyetemen folytatom, az ÁOK Családorvosi Tanszék vendégprofesszoraként.
Debrecenben kiemelten fontos feladatként kezeltem a háziorvosi szakképzést (rezidens program) és a kollégák szakmai továbbképzését, sok új innovatív megoldást is bevezetve. Kialakítottuk a foglalkozás-orvostan szakképzés feltételeit, ami eddig hiányzott a keleti országrészben és nagy igény volt rá. A háziorvostan és foglalkozás-orvostan
szakképzési grémiumának tagja vagyok, 2021-ig vezetője voltam.
Családorvosi munkám mellett végzett kutatásaim fő iránya az idősödés, az elhízás, a
metabolikus betegségek és a táplálkozás összefüggései. A háziorvosok közül elsőként szereztem
PhD fokozatot a Semmelweis Egyetemen 2003-ban. Példámat - részben segítségemmel - már néhány tucat kollegám követte (nevük megtalálható CSAKOSZ honlap általam kialakított
felületen). A Pécsi Tudományegyetemen 2001-ben egészségügyi mediátori, a Semmelweis Egyetemen 2002-ben okleveles egészségügyi szakmenedzseri (MSc) képesítést szereztem, 2010- ben habilitáltam a Debreceni Egyetemen. Szintén elsőként - és a háziorvosi munkát végzők
között mindmáig egyedüliként - kaptam meg az MTA doktora címét 2015-ben.
Nemzetközi tudományos tevékenységet a Háziorvosi Világszervezet (WONCA) Európai régiójában kezdtem, az European General Practice Research Workshop keretein belül 1997-ben. 1998-ban léptem be és 2003 óta vagyok vezetőségi tagja a Primary Care Diabetes Europe szervezetének, 2005-ben alapítóként léptem be a European Forum for
Primary Care tagjai közé, 2013-19 között a tanácsadó testület (Advisory Board) tagja voltam. Meghívtak 7 hazai és 3 nemzetközi orvosszakmai folyóirat szerkesztő bizottságába. 2021-ben kaptam meg a Háziorvosi Világszervezet (WONCA) Életműdíját, a közép-kelet-európai
országok között elsőként.
Szakmapolitikai tevékenység: a Magyar Elhízástudományi Társaságnak (MET) 2012- óta alelnöke, a Magyar Táplálkozástudományi Társaság (MTtT) 2015 óta elnöke vagyok, 2014-
20 között a CSAládorvos Kutatók Országos Szervezete (CSAKOSZ) elnöki feladatait is elláttam. Hazai Életműdíjaimat 2023-ban kaptam meg CSAKOSZ -tól és a MET-től.
2004 óta folyamatosan tagja vagyok a Háziorvosi Szakmai Kollégiumnak, illetve jogutódjainak.
A pályázó által folytatott jó gyakorlat bemutatása
Mivel a tudományos kategóriában pályázom, ebben a részben csak saját, bevezetésekor innovatív, ma már az igényesebb praxisok által rutinszerűen átvett praxisszervezési gyakorlatomat osztom meg.
A 90-es évektől kezdve előjegyzés alapján fogadom betegeimet, ami kevesebb napi esetszámot, de igényesebb ellátást tesz lehetővé (ennek egyedül a 2007-es vizitdíj időszakban láttam - anyagi - kárát).
Legalább 10 éve biztosítok email-tanácsadást ezt igénylő (jellemzően fiatalabb)
betegeimnek, a telefonos konzultáció mellett. Hosszú évek óta az előjegyzett betegellátást nem zavarva, telefonon hívom vissza a szóbeli tanácsadást, vagy konzultációt igénylő
betegeimet. Igaz, ezt akkor még nem neveztük telemedicinának. Ez a gyakorlat az utóbbi, coviddal terhelt években országosan is elterjedté vált, elsősorban „felülről” kezdeményezve.
A krónikus gyógyszerelést, de aktuális ellenőrzést biztosan nem igénylő, beállított betegeimnek már közel 20 év felajánlottuk a gyógyszerfelírási lista elküldését, kezdetben levélszekrénybe és faxon, később emailon. Ez a gyakorlat csak a pandemia alatt terjedt el széles körben a hazai alapellátásban. Mindezek eredménye volt a napi megjelenések,
betelefonálások jelentős csökkenése, ami több időt biztosít a valóban problémás betegekre, a színvonalasabb háziorvosi munkára. Tagja vagyok egy kollegiális praxisközösségnek.
Pályázatomban az alapellátásban végezhető tudományos munka fontosságára
szeretném felhívni a figyelmet, beleértve a betegellátás folyamatában való szisztematikus adatgyűjtést, feldolgozást és tudományos fórumokon való megismertetés (előadás, publikáció) jelentőségét is.
Az elmúlt évtizedekben a következő főbb területekre koncentrált tudományos
munkám: az idősödés sajátosságainak vizsgálata, az elhízás és a metabolikus népbetegségek (hypertonia, diabetes) kapcsolata, az alapellátásban végzett gondozási munka elemzése, különös tekintettel a kardiovaszkuláris megbetegedésekre, de volt vizsgálatunk a szexuál- medicina és az onkológia területén is. Tehát szinte minden népbetegség esetében.
Debreceni munkacsoportommal részt vettünk több nemzetközi projektben (EU 7FP, HORIZON2020) ami - azóta is- egyedülálló a hazai társ-intézetek körében: lakossági,
gyermekkori prevenciós programok, adekvát antibiotikus kezelés, menekültek egészségügyi ellátása témájában vizsgálódtunk. Ezek eredményeként eddig 3 PhD hallgatóm szerzett doktori fokozatot.
Több hazai és egy nemzetközi vizsgálatunk is volt a napi rutinban gyakran észlelt
jelenség magyarázatára, hogy a fiatal életkorban észlelt hirtelen testsúly (és következményes testtömeg-index) emelkedés, lényegesen nagyobb rizikótényező a diabetes és a hypertonia kialakulására. Ebből 4 nemzetközi közleményt publikáltunk.
A négy egyetemi családorvosi tanszék/intézet tudományos munkáját koordinálva, a háziorvosok kutatásba való bevonásából több más eredményünk is született, különös
jelentőségű az eddigi legnagyobb esetszámú hazai obesitás-epidemiológiai vizsgálatunk, ami a WHO adatbázis forrásának tekinthető.
A diabetes gyermekkori megelőzésére fókuszáló Feel4Diabetes HORIZON2020-as programunk volt tudományos szempontból a legeredményesebb. A projektből eddig 50 nemzetközi közlemény született munkatársaim és a saját társszerzőségemmel. Az egyetemi graduális és posztgraduális oktatási tevékenységemben a friss a tudományos eredmények megismertetésére, a napi munkában való transzlációjára törekedtem.
Az alapellátásban (háziorvosi környezetben) végzett tudományos munka
fontosságának felismerése, művelése kiemelkedően fontos számomra. Ez a gyakorlat hazánkban már elterjedőben van. A 4 orvosképző egyetem mindegyik
családorvosi/alapellátási tanszékén/intézetében születtek sikeres PhD értekezések, de ezek többnyire nem alapellátási profilúak voltak, hanem más szakterületeken elért eredmények publikációiból születtek.
A DE Egészségtudományok és a Táplálkozástudományi Doktori Iskolák törzstagja voltam, jelenleg témakiíró. Miután 2021-ben visszajöttem a Semmelweis Egyetemre, ahol szintén az Egészségtudományok Doktori iskola oktatója lettem. Eddig 7 hallgatóm szerzett
PhD fokozatot, több mint bármely más alapellátási témavezető kollegámnál. Folyamatban van a fokozatszerzése 3 másik hallgatómnak is.
A Semmelweis Egyetemen meghirdetett doktori témáimra is volt jelentkező, a frissített kiírás már kifejezetten háziorvosokat céloz meg.
A tudományos munka iránt érdeklődő kollegák megtalálását, szakmai támogatását, egyéni ambícióik esetén a tudományos fokozatszerzés támogatását nagyon fontosnak tartom.
Évtizedes tudományos tevékenységem során kitartó munkára volt szükségem, amelynek voltak intenzívebb szakaszai és csúcspontjai. A kitartásra nemcsak egy vizsgálat
megszervezésénél, lebonyolításánál, az adatok elemzésénél van szükség, hanem a publikációnál is, sőt jelen pályázat esetében is.
Mindezek alapján továbbra is bízom abban, hogy nemcsak egy naptári évben elért siker, hanem a több évtizedes, nagyon sok munkával járó, eredményekben gazdag tudományos alapellátási és oktatói szakmai pályafutás eredményei is elismerést érdemelnek.